Láncra vert kreativitás: A sokszínűség programja

  • 18:30 - 20:00
  • 2024. November 27.
  • Liszt Intézet Brüsszel, Treurenberg 10, 1000 Bruxelles

A művészet és kultúra területén egyre növekvő sokszínűségi kvóták iránti nyomás aláássa a kreatív szabadságot, amely elengedhetetlen a művészet kifejezéshez. Kulturális intézmények, mint például az Oscar-díjak vagy az európai filmes szervezetek, szigorú befogadási szabványokat léptetnek életbe, amelyek nemcsak azt határozzák meg, hogy kiknek kell képviseltetve lenniük, hanem azt is, hogyan. A Brit Filmakadémia (BAFTA) 2019 óta alkalmazza ezt a normát két hazai kategóriájában, míg az Európai Filmakadémia 2022-ben követte a példát.

Az Európai Filmakadémia rendezi az éves Európai Filmdíjátadót, amelynek egyik fő támogatója és jelentős közreműködője az Európai Bizottság. Az Európai Bizottság Kreatív Európa MEDIA programja közvetlenül támogatta a tavalyi díjátadó 17 jelöltjét. Ezek a filmek olyan európai bizottsági prioritásokat képviselnek, mint a Zöld Megállapodás, a befogadás és a nemek közötti egyensúly.

Ezek a mandátumok kockáztatják, hogy a művészet propagandává váljon, és arra kényszerítik az alkotókat, hogy a sokszínűségi követelmények teljesítését helyezzék előtérbe a művészi integritással szemben.

Egy példa erre a kritikák sora, amely The Promised Land (Ígéret földje) című, 18. századi Dániában játszódó történelmi film körül alakult ki, mert nem szerepelt benne többféle származású színész a történelmi kontextus ellenére. Hasonlóan, a Wuthering Heights (Üvöltő szelek) című film Jacob Elordi szereposztása körüli visszhang is megmutatta, milyen bonyolultak a modern sokszínűségi elvárások alkalmazása olyan történetekre és helyzetekre, amelyeket szabadon kellene hagyni az értelmezés számára. Mindkét esetben az alkotók arra kényszerültek, hogy a kortárs sokszínűségi programokat helyezzék a narratíva igényei vagy a saját víziójuk elé.

A történelem során a filmesek és művészek kreatív módokat találtak az előíró szabályok megkerülésére, például Alfred Hitchcock, aki a Hays-kódexet játszotta ki. A mai befogadási szabványok azonban túlmutatnak a cenzúrán: előírják, hogy bizonyos tartalmak és demográfiai csoportok jelenjenek meg, ami a művészet homogenizálásával fenyeget. Azáltal, hogy előírják, mit kell ábrázolnia egyes művészeti alkotásnak, csökkentik az innováció lehetőségét, és kockáztatják, hogy a művészet politikai célok eszközévé válik. Ennek eredményeként a mozi és más művészeti formák elveszíthetik azt az erejüket, hogy összetett, vitatott vagy egyedi nézőpontokat tárjanak fel, ezzel veszélyeztetve a közönséggel való párbeszédet. A művészi szabadság jövője forog kockán.

Mi történik a művészettel – és az emberek ötletek kifejezésére való képességével –, ha a modern sokszínűségi normák felülírják a kreatív szabadságot?

Előadók:

  • Matthew Gasda – író, rendező és kritikus, a Brooklyn Center for Theater Research alapítója
  • Dr. Elena Louisa Lange – egykori zenész, a Café Américain magazin (cafeamericainmag.com) főszerkesztője.
  • Tomiwa Owolade – újságíró, a This is Not America című könyv szerzője.
  • Dr. Maren Thom – vezető kutató, MCC Brussels.

REGISZTRÁCIÓ