• Éghajlatváltozás: a „konszenzuson” túl
  • 2024. május 23. 13:30-17:30
  • ACE Events, Av. d'Auderghem 22, Brüsszel (Schuman közelében)
  • Klímapolitikai Intézet és az MCC Brussels konferenciája

REGISZTRÁCIÓ

Gyakran halljuk, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatban tudományos konszenzus van. A tudomány azonban csak a vita egyik fele. Bármit is mond a tudomány, egy politikai kérdésre is választ kell adnunk: mit tegyünk?

A környezetvédő válaszok támogatói gyakran úgy mutatják be a politikai döntéseket, mintha azokat egyszerűen a tudomány diktálná. Ez azonban a politikai döntések egész sorát rejti el. Az életszínvonalat vagy a kibocsátás csökkentését helyezzük előtérbe? Megpróbáljuk megváltoztatni a viselkedést vagy a technológiát? Keressünk tiszta energiát, ahol csak találunk, például az atomenergiával, vagy az a probléma, hogy eleve túl sokat fogyasztunk? Hogyan mérlegeljük az alkalmazkodás és az enyhítés különböző lehetőségeit, és hová fektessük be az erőforrásokat?

Ezekben a kérdésekben nincs konszenzus, és nem feltételezhetjük, hogy a tudomány majd megválaszolja ezeket helyettünk. Ezek a kérdések nyilvános vitára várnak - de a nyilvánosságot túl gyakran kizárják a jövőnkről szóló vitából.

Az európai elitnek megvan az általa preferált válasz - a Net Zero, a Green Deal, a benzinüzemű autók megszüntetése, valamint a mezőgazdaság és a hagyományos ipar elleni háború. De mi az európai közvélemény válasza, vagy mi kellene, hogy legyen?

Szekciók:

13.30 - 14.00 Tudomány, konszenzus és az éghajlatváltozás politikája

14.00 - 15.30 Panelbeszélgetés: Klímatudomány: a konszenzus használata és visszaélése

16.00 - 17.30 Panel: Éghajlatváltozás és a Net Zero veszélyei

Program

13:30 - 14:00

Keynote előadás: Tudomány, konszenzus és az éghajlatváltozás politikája

  • Richard Lindzen professzor, az MIT légköri tudományok nyugalmazott Sloan professzora; az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja.

A modern történelemben számos példa van arra, hogy a politikai mozgalmak tudományos alapokra hivatkoztak. A bevándorlás korlátozásától és az eugenikától (az Egyesült Államokban az első világháború után) az antiszemitizmuson és a faji ideológián át (Hitler Németországában) a kommunizmusig és a lisenkoizmusig (Sztálin alatt). Ezek mindegyike tudományos konszenzusra hivatkozott, amely lehetővé tette, hogy a magasan képzett, de a tudományban járatlan polgárok aggodalmait enyhítsék. Mi a helyzet tehát az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos konszenzussal? Legalábbis a tudományos konszenzus alátámasztja-e az éghajlatváltozás által jelentett „egzisztenciális” fenyegetés gondolatát? Ebben és más éghajlati kérdésekben az átlagemberek gyakran szkeptikusabbak, mint az elit. Miért van ez így?

14:00 - 15:30

Panel: Klímatudomány: a konszenzus használata és visszaélése

  • Frank Furedi, ügyvezető igazgató, MCC Brüsszel
  • Anthony O'Hear professzor, filozófiaprofesszor, Buckingham Egyetem
  • Calum Nicholson, igazgató, Éghajlatpolitikai Intézet
  • Richard Lindzen professzor, az MIT légköri tudományok professor emeritusa, az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja.
  • Moderátor: dr: Agnieszka Kolek, a kulturális kapcsolatokért felelős vezető, MCC Brüsszel

Az éghajlattudomány mai formájában a hetvenes években, egy nagy kulturális változás idején érlelődött meg. Az 1970-ben tartott első Föld Napja jelezte, hogy a hippi ellenkultúra pereméről a környezetvédelemmel kapcsolatos kulturális aggodalmak átterjedtek a főáramba. A klímaváltozás tudománya egy olyan időszakban jelent meg, amikor a tudomány és a technológia nyújtotta lehetőségekkel kapcsolatos optimizmust megkérdőjelezték az egyre növekvő aggodalmak, hogy az emberi társadalmi és gazdasági fejlődés arroganciája negatív környezeti hatásokhoz, sőt magára a bolygóra nézve közvetlen veszélyekhez vezet.

Az 1988-ban létrehozott Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) gyorsan fóruma lett a hatalmas mennyiségű, egyre növekvő tudományos ismeretanyag és megértés cseréjének és értékelésének. Ugyanakkor az IPCC-t tekintették annak eldöntőjének is, hogy mit mond a „tudomány” arról, hogy mit kell tenni, milyen politikai döntéseket kell hozni és milyen politikákat kell életbe léptetni. Salamonként ül a nemzetközi fejlődés, a szuverenitás és a társadalmi haladás kulcsfontosságú kérdései fölött.

Bár az éghajlatváltozásra adandó válaszok kérdésében különböző politikai nézőpontok léteznek, egy központi üzenet uralja a vitát. Ez pedig az, hogy a „tudomány” figyelmeztetést adott ki az emberiségnek, hogy tevékenységeink létünket fenyegetik, és hogy a „tudomány” azt mondja, hogy vissza kell fognunk ezeket a tevékenységeket. Mivel úgy tűnik, hogy az üzenet a tudománytól származik, nem pedig politikusoktól vagy kampányolóktól, ez kész tényekké válik.

Hogyan értelmezzük tehát az éghajlati tudomány és a társadalom közötti kapcsolatot? Politizálódott-e a tudományos vita - akár az éghajlatváltozás által jelentett veszélyek alul-, akár túlhangsúlyozásával -, és hogyan védekezhetünk e veszély ellen? A globális felmelegedés kérdését mennyiben alakítják az új tudományos felfedezések, és mennyiben a szélesebb körű kulturális és politikai trendek? Hogyan befolyásolta a tudósok, a nemzetközi intézmények, a kormányok, a média és az aktivisták közötti kölcsönhatás az éghajlatváltozással kapcsolatos politika alakulását? És ami a legfontosabb: hogyan biztosíthatjuk a legjobban a tudományosan megalapozott, érdemi politikai vitát arról, hogy miként tekintsünk az éghajlatváltozásra és hogyan reagáljunk rá?

15:30 - 16:00

Kávészünet

16:00 - 17:30

Panelbeszélgetés: Az éghajlatváltozás és a Net Zero veszélyei

  • Samuel Furfari, a Brüsszeli Szabadegyetem energia-geopolitika és energiapolitika professzora; az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának korábbi vezető tisztviselője.
  • Johan Gardebo, kutató, Clare Hall, Cambridge-i Egyetem
  • Barbara Kolm, a Free Market Road Show alapítója; az Osztrák Közgazdasági Központ igazgatója; a Hayek Intézet elnöke és az osztrák közgazdaságtan professzora, Donja Gorica Egyetem, Montenegró.
  • Richard Schenk, tudományos munkatárs, MCC Brüsszel
  • Moderátor: dr: Jacob Reynolds, politikai vezető, MCC Brüsszel

A Net Zero célkitűzés az olyan uniós szakpolitikák egyik fő mozgatórugója lett, mint a sokat hangoztatott és igen ellentmondásos EU Green Deal. Mind a támogatók, mind a kritikusok egyetértenek abban, hogy a Green Deal a hatalom nemzetállamoktól való jelentős központosítását és az emberek életmódjának átalakítását jelenti.

Alulértékelés lenne azt állítani, hogy nem mindenki örül az élet- és munkamódszerünk ilyen átalakulásának. Az EU környezetvédelmi politikájának végrehajtása miatt óriási nyomás alatt álló gazdálkodók európai szintű, figyelemfelkeltő tiltakozásokba kezdtek, ami arra késztette az Európai Bizottságot, hogy megálljon és felülvizsgálja néhány intézkedését. Hasonlóképpen, az európai választások előtt a Green Deallel kapcsolatos növekvő viták miatt a Bizottság elhalasztotta a hőszivattyús cselekvési terv közzétételét. Továbbá továbbra is bizonytalan a helyzet az új benzinüzemű autók értékesítésének 2035-ös tilalmával kapcsolatban. A tagállamokban a kilátások talán még bizonytalanabbak, mivel a széles körű dezindusztrializáció - amelyet széles körben az EU-ból kiinduló vagy az EU által inspirált zöld politikáknak tulajdonítanak - hatalmas politikai zavarokhoz vezethet. Az európai hagyományos iparágak - a vegyipartól az autóiparig - által biztosított munkahelyektől függők a potenciális zavargások egyik fő forrását jelentik.

Most van itt az ideje annak, hogy felülvizsgáljuk és megvitassuk az európai környezetvédelmi politika bölcsességét és jelenlegi irányát. Miközben az éghajlatváltozás veszélyét komolyan kell venni, a nettó nulla kibocsátású politikák vajon segítenek vagy hátráltatnak? Amikor a fosszilis tüzelőanyagok jelenleg a világ kereskedelmi energiájának mintegy 83 százalékát adják, szemben a 2000. évi 86 százalékkal, akkor vajon az EU megközelítése ezek felszámolására úttörő vagy hiteltelen? Hogyan használhatjuk fel a legjobban az emberi innovációt és találékonyságot az éghajlatváltozás következményeinek enyhítésére és az azokhoz való alkalmazkodásra?

17:30

Állófogadás

REGISZTRÁCIÓ