Olvasási idő: 2 perc
Valami visszatartja Európát.
Európa hihetetlen gazdasági és kulturális potenciállal rendelkezik. Nemcsak az innováció, a kockázatvállalás és a kísérletezés hosszú hagyományaira támaszkodhatunk - az ókortól kezdve a reneszánszon, a tudományos és ipari forradalmon, a felvilágosodás korán és a tömeges iparosítás időszakán át -, hanem Európa ad otthont a világ vezető vállalatainak és tudományos intézményeinek is.
Ma azonban a kontinens hangulata és gyakran a valóság is pesszimista. Az új innovációk nehezen tudnak megvetni lábukat, a kockázatvállalást nem nézik jó szemmel, és a szklerózis érzése ült be. Kevesen használnák a bátor, ambiciózus vagy innovatív szavakat az európai vállalatok, akadémikusok vagy intézmények jellemzésére.
Ez a jelentés szerint a probléma hátterében az elővigyázatosság áll. Ez a „jobb félni, mint megijedni” hozzáállás. Politikai körökben ez az „elővigyázatosság elve” néven ismert. Ez az elv azt javasolja, hogy semmilyen erőfeszítés nem lehet túl nagy a veszély elhárítására - függetlenül attól, hogy a kockázat milyen kicsi.
Az eredmény - a nukleáris politikától a közbiztonságig, a mezőgazdaságtól a várostervezésig - az, hogy a technokraták túlzottan sok időt töltenek azzal, hogy kockázatcsökkentő intézkedéseket követelnek és hajtanak végre az előre nem látható következmények elkerülése érdekében. Európa nemcsak a papírmunkában, hanem a kockázatkerülésben is fuldoklik.
Az elővigyázatosság elvének az európai politikai elitre gyakorolt fojtogató hatalmának megtörése az első szükséges lépés Európa politikai, gazdasági és kulturális újjáélesztéséhez, amely jelenleg az EU elővigyázatossági ideológiájának foglya.
Az elővigyázatosság elve megelőzési elvvé vált. Ez a jelentés amellett érvel, hogy fel kell hagynunk vele.
