Patrióta populizmus: mit kínál a demokráciának?

  • 2025. április 9. (szerda)
  • 11:00 - 17:30
  • The Hotel Brussels, Bd de Waterloo 38, 1000 Brussels

Regisztráció kezdete: 10:30

REGISZTRÁLJON ITT!

A populista pillanat elérkezett. A populizmust többé nem lehet marginalizálni, vagy mint tiltakozó mozgalmat figyelmen kívül hagyni. Donald Trump újraválasztását a valódi népi mozgalom megléte tette lehetővé. Európában a hazafias populista pártok sikere óriási hatással volt a politikai napirendre. Legyen szó akár a bevándorlásról, akár a zöld átállásról (Green Deal-ről), a populista mozgalmak nyomása hátrább lépésre kényszerítette a mainstream, centrista politikai vonalat. Általuk az EU számos nemzetállamában a polgárok ma már egy komoly hazafias politikai alternatívát támogathatnak és választhatnak.

Két hónappal hivatalba lépése után Trump elnök a MAGA programjával, az America First megközelítésével, valamint Elon Musk beiktatásával a DOGE hivatal élére, került a címlapokra. Trump felrúgta a szabálykönyvet, felborította a transzatlanti biztonsági rendet, és kijelentette, hogy napok alatt többet ért el, mint a legtöbb adminisztráció évek alatt.

Az európai hazafias populista pártok átvették a „Tegyük újra naggyá Európát!” szlogent, és a közelmúltban tett erőfeszítéseikre építve igyekeznek hatalomra kerülni, és véget vetni a technokrata uniós elit dominanciájának, amely megveti a hétköznapi emberek aggodalmait. Bár kétségtelenül tanulhatunk a Trump-kampányból, az európai kontextus rendkívül eltérő, és sokan megkérdőjelezik a siker esélyeit.

A tudományos körökben, a médiában és a régóta fennálló politikai pártok körében a populizmusra nagyrészt veszélyes, potenciálisan demagóg és sötét erőként reagálnak, amely az emberek előítéleteire, félelmeire és a gyökértelenség érzésére játszik. Mégis, a vezető liberális politikai teoretikus, Ivan Krastev nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy meg kell értenünk, hogy "a radikális politikai törés pillanatában" vagyunk, és hogy "a liberálisok számára nem lenne bölcs dolog az eltűnő status quo védelmezőiként fellépni, az erre a momentumra adott válaszként".

A radikális politikai változásokkal szemben a konferencia célja, hogy intellektuális lehetőséget biztosítson egy nyílt vitára arról, hogy mit ajánl a kortárs populista pillanat. Foglalkozni fog a populistának bélyegzett pártok megugró népszerűségével, megvizsgálja milyen lehetőségeik vannak a demokratikus vita és az elszámoltathatóság újjáélesztésére, emellett elemzi a populizmusra adott gyakran negatív reakciókat is.

 

PROGRAM:

 

10:30 - 11:00

Regisztráció és kávé

 

11:00  - 11:45

Előadás: A populizmus lelkülete

Frank Füredi

 

11:45 - 13:00

Nemzetiség: visszaszerezhetik-e a populisták a hazafiságot?

Az Európai Uniót az agresszív nacionalizmustól való félelem hívta életre, és ez továbbra is sarkalatos pont marad a mai uniós elit számára, akik Európa múltját elsősorban feszültség és konfliktus forrásának tekintik. A globalizmus és a tömeges migráció nyomán egyértelműen kimutatható, hogy az elit a heterogén tömeget részesíti előnyben, a közös nemzeti kultúrákba szocializálódott emberek helyett. A liberálisok aggodalmai a nép esetleges megingathatósága miatt, ellenségessé teszi őket a nemzeti identitást, a hazafiságot és a közösségi hagyományokat fenntartó mozgalmakkal szemben.

A nemzetállam tagjainak közös öröksége azonban megalapozza a szolidaritást és az erőteljes közösségi érzést. A tömeges migráció nyugtalanító hatása olyan nemzetek kontextusában, amelyek már nem tudják, miben hisznek, és ahol a felnőttek egyre kisebb hányada hajlandó harcolni hazájáért, a nemzeti koherenciát és szolidaritást kulcsfontosságú kérdéssé teszi, és nem csak a populisták számára.  A nemzeti kultúrák, hagyományok és intézmények sajátosságai nélkül megvalósítható-e egy valóban demokratikus, erkölcsös és civilizált társadalom? Ha nem, akkor helyreállíthatják a populisták a hazafias nyelvezetet, valamint a polgári büszkeséget és az összetartozás érzését saját országukban? Vagy belecsúszhatnak a jobboldali identitáspolitika vagy akár az idegengyűlölet sekélyes formájába?

Előadók:

  • Lorenzo Bernasconi, kutató, Machiavelli Institute
  • Rebecca Mistereggen, újságíró és műsorvezető, Document.no
  • Bruno Waterfield, újságíró

 

Ebéd

13:00 - 14:00

 

14:00 - 15:30

Kényelmetlen szövetség - a populizmus és a konzervativizmus kapcsolata

A populisták nem kötődnek egy adott politikai hagyományhoz vagy ideológiához; egyaránt kapcsolatba hozhatók a baloldallal és a jobboldallal, és képviselhetik a jóléti politikát vagy egy kis államot. Napjainkban az úgynevezett jobboldali populisták nagy ismertséggel rendelkeznek, és a konzervatív politikusokhoz és pártokhoz hasonlóan tisztelik a hagyományokat, a nemzetet és a közösséget. Valójában sok politikus, akit populistának bélyegeznek, inkább nemzeti konzervatívnak tekinti magát, aki szoros kapcsolatban áll a néppel.

A populista mozgalmak ingatagok lehetnek, és hajlamosak a közvetlen fellépés taktikáját alkalmazni – vegyük például az európai gazdálkodók tiltakozásait, amelyek a gazdák megélhetéséért és a vidéki életmód fenntartásáért harcoltak. Egyes konzervatívok számára a globalizmussal és a hagyományos közösségek aláásásával kapcsolatos közös aggodalmak ellenére a populisták szélsőségesnek és kiszámíthatatlannak tekinthetők, és valószínűsíthetően nemkívánatos megbélyegzést váltanak ki. A populizmus változékonysága és intézményellenes jellege ütközik a konzervativizmusnak a rend, hagyomány és fokozatos evolúció iránti preferenciájával.

Hogyan értsük meg a populizmus és a konzervativizmus kapcsolatát, és miért számít ez? Vajon ezek a kényszerű szövetségesek képesek lesznek együtt dolgozni egy közös ügy érdekében az elkövetkező időszakban?

Speakers:

  • Jorge Buxadé Villalba, EP-képviselő (VOX, Patriots for Europe Group)
  • Susanna Ceccardi, EP-képviselő (Lega, Patriots for Europe Group)
  • Dr David Engels, történész, a 'The Decline’, ‘What Is to Be Done?’, és a ‘Defending Civilizational Europe’ könyvek szerzője
  • Mick Hume, főszerkesztő, europeanconservative.com; és vendégkutató, MCC Budapest

 

Kávészünet

15:30 - 16:00

 

16:00 - 17:30

Birtokolhatják-e a populista pártok a hatalmat?

Európa-szerte, több országban jelentős eredményeket értek el a populistának tekintett pártok. A populista pártok Olaszországban, Magyarországon, Hollandiában, Svédországban és Finnországban kormányon vagy kormánykoalícióban vannak. Franciaországban a Rassemblement Nationale több mint 50%-kal, 143-ra növelte mandátumainak számát a júliusi előrehozott nemzetgyűlési választásokon – bár az Új Népfront és az Ensemble cinikus szövetsége megakadályozta, hogy jóval több mandátumot szerezzen. Legutóbb a németországi előrehozott Bundestag-választáson az AfD megduplázta szavazatát, hogy a CDU mögött a második helyre jöjjön föl, de kizárták a koalíciós tárgyalásokból.

A cordon-sanitaire leküzdése mellett a populista pártok számára nagy kérdés, hogy képesek-e ténylegesen átalakítani az európai országokat. A kihívások súlyosak: gazdasági hanyatlás, instabil geopolitika, valamint az ellenálló bürokrácia, bíróságok és köztisztviselők állította akadályok. Egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy kövessék a Trump 2.0 példát – készen állva a kőbe vésett, megszilárdult érdekek kezelésére és a status quo felborítására, valamint a „mélyállam” szétzúzására. Mások úgy vélik, hogy az európai populistáknak továbbra is „imázsproblémáikkal” kell foglalkozniuk, és kerülniük kell a többségi vélemény magukra haragítását.

Milyen kilátásaik vannak a populista pártoknak Európában, és milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a hatalomért?

Előadók:

  • John McGuirk, kommentátor, korábbi aktivista, és a Gript szerkesztője
  • Alex Phillips, volt Brexit párti EP-képviselő, a TalkTV műsorvezetője, és a Reform UK politikai tanácsadója 
  • Jacob Reynolds, szakpolitikai vezető, MCC Brüsszel
  • Angéline Furet, EP-képviselő (Rassemblement National, Patriots for Europe Group)

 

REGISZTRÁLJON ITT!