Elitista a klasszikus zene?

  • Liszt Intézet, Treurenberg 10, 1000 Bruxelles
  • 2024. január 23., kedd 18.00-19.30

Előad

  • Sarkozi András hegedűművész. Nézze meg munkásságát itt.

Előadók:

  • Vincze Tekla Demeter, az MCC Erdély nemzetközi ügyekért felelős igazgatója; zongoraművész.
  • Werner Patzelt, kutatási igazgató, MCC Brüsszel; csellista és kórusvezető.
  • Ivan Hewett, klasszikus zenei kritikus, The Telegraph; szerző, Music: Healing The Rift; műsorvezető; professzor, The Royal College Of Music.

REGISZTRÁCIÓ

A klasszikus zenét történelmileg a kulturális és intellektuális kifinomultság egy bizonyos szintjével társították. A koncerttermek, a formális öltözet és a gyakran bonyolult kompozíciók olyan környezetet teremthetnek, amely egyesek számára exkluzívnak vagy elérhetetlennek tűnhet. Maga a repertoár, amelyet olyan mesterek komponáltak, mint Mozart, Beethoven és Bach, bizonyos fokú zenei műveltséget igényel, hogy teljes mértékben értékelni lehessen, ami tovább növeli az elitizmus megítélését. Ugyanakkor a klasszikus zenehallgatás egyfajta reneszánszát éli. A klasszikus zene Európa-szerte példátlan népszerűségnek örvend a streaming-szolgáltatásokon és rádióállomásokon. A különböző zenekarok és egyéb kezdeményezések pedig új közönséghez juttatják el a részvételt. A művészetet azonban még mindig az elitizmus vádjával illetik, vagy - olyan jelentős zeneszerzők esetében, mint Bach vagy Beethoven - a fehér felsőbbrendűség és a gyarmatosítás részeként.

A koncerttermek és a zenei szervezetek természetesen igyekeznek eloszlatni az elitizmus vádját. A napirenden vannak a felvilágosító programok, a hátrányos helyzetű csoportoknak szóló kedvezményes jegyek, az oktatási kezdeményezések és a „sokszínű” háttérrel rendelkező zeneszerzők és előadók bevonása. De perverz módon, amikor megpróbálják a zenét „hozzáférhetőbbé” tenni, ezek az erőfeszítések nem csupán az elitizmus vádját erősítik? Vajon azok, akiknek feladata a nyugati művészet eredményeinek ünneplése, ténylegesen egyetértenek kritikusaikkal: a kánon túlságosan „sápadt, férfias és poshadt” ahhoz, hogy inspirálja a kortárs generációkat?

Mi a klasszikus zene valódi értéke? Évtizedekig azt feltételezték, hogy az igazi szépségre való törekvése miatt ez egy olyan egyetemes művészeti forma, amely elvileg mindenki számára hozzáférhető, akinek van füle a hallásra. Ugyanakkor az iskolák és a tágabb értelemben vett kultúra nem zárkózott el attól, hogy megpróbálja átadni a klasszikus zene finomságainak valódi megbecsüléséhez szükséges eszközöket. Ma azt mondják nekünk, hogy a klasszikus zene egy nagyon szűk, nyugati érzékenységhez kötődik - akik élvezik, azok elkerülhetetlenül egy szűk elithez tartoznak. Vissza kell-e szereznünk az univerzalizmusra való törekvést a művészetben és azon túl?

Csatlakozzon hozzánk egy magával ragadó és elgondolkodtató eseményre, amely a klasszikus zenét elitista művészeti ágként emlegető vádak mélyére hatol. A történészekből, előadóművészekből és pedagógusokból álló fórumon Sarkozi András hegedűs élő előadással csatlakozik a résztvevőkhöz. Megvitatjuk és mérlegeljük, hogy Mozart, Beethoven, Bach vagy más mesterek fenséges kompozíciói vajon csak keveseknek szólnak-e, vagy mindenki számára hallhatóak és élvezhetőek.

REGISZTRÁCIÓ